Nits Árpád egyelőre nem váltja ki a magyar igazolványt. Nem azért, "mint közismerten magas jövedelmű és mindkét országban előnyös kapcsolatokkal rendelkező magyarjaink, akik nem szégyellték kijelenteni, hogy szégyellik kiváltani a magyar nemzethez tartozást bizonyító igazolványt". Nits kivárja az áprilisi választásokat, és ha újra hatalomra kerül az MSZP és az SZDSZ," akkor megmaradok annak, ami most vagyok. Vagyis nemzettelennek." Hogy miért nem csipegetne kedvezményeket az MSZP és az SZDSZ tenyeréből? Azért, "mert ezek a tenyerek a hatalomátvétel után azonnal ökölbe szorulnának." A jobboldal a nemzeti összetartozás híveit egyesíti táborába, "akkor a baloldalnak létérdeke azok megnyerése, akik különböző okokból nem akarnak tudni a határon túli rokonokról." "Ha a választók többsége úgy ítéli meg, hogy a cél (a hatalom-visszaszerzés) elfogadhatóan szentesít bármilyen eszközt, akkor győz az MSZP és az SZDSZ, és megbukik a sikeres polgári kormány. Egy olyan kormány, amely nyolc évtizede először próbált tenni valamit a nemzet lelki egyesítéséért." /Nits Árpád: Kivárás. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jan. 29./
2002. július 2.
A mindenkori román kormányzatot látszólagos megállapodásokkal, de valójában feltétel nélkül kiszolgáló RMDSZ-vezérek köré az alapítványi támogatások úgymond központosításával a meglévőnél még erősebb támfalat épít a jelenlegi magyarországi kormányzat, írta Nits Árpád. Tabajdi Csaba jelenleg Strasbourgban a lelkét kiteszi a kedvezménytörvény elleni áskálódás leszereléséért. De ki táplálta be a Jürgensbe azokat a hiedelmeket, hogy a polgári kormányzat idején Magyarország feszültséggóccá változott? Kinek a leleménye az, hogy a Fidesz túlszerette a határon túli magyarokat? Jürgens ellenérveit Tabajditól, valamint pártjától, az MSZP-től és az SZDSZ-től kapta. Amennyiben egy szomszédos ország miniszterelnöki hivatalában maradhat egy fedett tiszt, ez a tény önmagában is erősíti az itteni szekusok politikai és gazdasági hatalmát. Érdekes, hogy Medgyessy Péter nem tanult meg angolul, amikor a Nemzetközi Valutaalappal folyó tárgyalásokon kellett állítólag a fülét hegyeznie, viszont jól tud románul. Medgyessy sikeres pártaktivista és bankár. Nem véletlenül seper végig Magyarországon a leváltások hulláma. /Nits Árpád: Őrnagyangyalok. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), júl. 2./
2002. október 1.
A Nap-kelte adása visszaköltözött a magyar közszolgálati tévébe. Tényleg ezek kellenek a magyar népnek? Ezek a borostás, megfiatalított, elhájasodott, öregesen bölcsködő arcformák? Vagy: Orbán Viktorból nem lehetett volna jó cipőt készíteni? És ezek az ostobaságban mélyrepülési rekordokat döntögető reklámok? Közben az Aranyfüst és más kedvelt műsorok adásidejét csökkentik. És még mi várható a közszolgálati tévében (is) zajló politikai tisztogatástól?! Mintha az MSZP-SZDSZ-cenzúra azt a célt tűzte volna maga elé, hogy az erdélyi magyarokat átterelje a román tévécsatornákra, jegyezte meg Nits Árpád. A magyarországi baloldalon kitermelődött ripacsok produkciójától az embert a sírás környékezi. A magyarországi választóknak állítólag ezek visszajövetele kellett. De mi mit vétettünk? Mi lélekben egészen másként szavaztunk, írta. /Nits Árpád: Mit vétettünk? = Erdélyi Napló (Nagyvárad), okt. 1./
2002. október 29.
Tóth Ilonáról az 56-os megemlékezések sorában nemcsak megemlékeztek, hanem elvitatkoztak. A balliberális sajtóból ismerős szitkok szerint az Orbán-kormány címére úgymond gyilkosnak állított szobrot. A vita egyik jóérzésű részvevője a korabeli sajtóban megjelent forgatókönyvek és az ügyészi dörgedelmek közötti gyanús hasonlóságokat firtatta. Tóth Ilona rémtörténetének előzetes megszellőztetése a sajtóban éppen azt bizonyítja, hogy azt a megtorló gépezet találta ki és pártfeladatként küldte el a szerkesztőségeknek és a bíróságnak. A társadalmi felejtésnek tulajdonítható, hogy a Fidesz és az MSZP elnökeinek tavaszi kampánycsörtéjében Kovács László elszólását alig néhányan vették észre. Azt mondta, hogy a Fidesz-kormányzat egyik piszkos ügyének megszellőztetése másnap várható a Népszabadságban, majd meglátják, nagy lesz a meglepetés, éppen szólt is az újságíróknak, hogy... Ekkor hirtelen elnémult. Rádöbbent, hogy túlfecsegte magát. Nem vették észre elegen, hogy a Fidesz kivégzésére a forgatókönyvet az MSZP-sajtó számára épp úgy a párt megfelelő ügyosztályán írták, mint annak idején Tóth Ilona halálos ítéletét, állapította meg Nits Árpád újságíró. Az MSZP-hez és SZDSZ-hez közel álló RMDSZ-körök viselt dolgairól sohasem lódul meg a balliberális magyar sajtó képzelőereje, de amikor Tőkés László, a Reform Tömörülés vagy a székelyudvarhelyi polgármesteri hivatal még ki sem gondol valamit, annak az állítólagos következményeiről rögtön televisítják a közhangulatot, írta Nits Árpád. /Nits Árpád: Útmutatások hatótávolsága. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), okt. 29./ Nits Árpád dr. Kende Péter Szobor egy gyilkosnak? /Népszabadság, 2002. ápr. 22./című cikkére utalt.
2002. december 10.
Elképzelni is borzalmas, mi történne egy román miniszterelnökkel, ha a bukaresti Intercontinental Szállodában rendezett állófogadáson megjelenne és keleti kollégájával együtt ünnepelné a Besszarábia elcsatolását szentesítő Molotov-Ribbentrop-egyezmény valahányadik évfordulóját. Kovács László külügyminiszter elárulta: a Kempinski Szállóban a fogadáson megjelent az RMDSZ néhány képviselője is. Kik voltak azok, kérdezte Nits Árpád, a lap munkatársa. Kongresszusi és egyéb választásokon tudni kellene, hogy kikre szavazatnak. /Nits Árpád: Álnokfogadások. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 10./
2002. december 17.
Végre az ősz elején Kovács László, az MSZP elnöke beismerte, hogy tévedtek, amikor a 23 millió román vendégmunkás veszélyére hívták fel a közfigyelmet, de hozzátette: jóhiszeműen, mert tényleg aggódtak Magyarországért, a magyar munkavállalókért. A múlt héten az is elhangzott a magyar parlament baloldalán, hogy a 23 millió román nem választási kampányhazugság volt, hanem téves jóslat. - Romániában esetleg 18 millió románnal lehet számolni. Legalább 5 millió románnak esze ágába sem jutna Magyarországon dolgozni három hónapig. Marad tehát 13 millió, de velük is gond van, legalább 6 millió időst, illetve gyermeket kell levonni a románok összlétszámából. A maradék 7 millióból azonban sokan dolgoznak. A román nevelés az óvodában, az iskolában, az egyetemen, a felnőttoktatásban kétszáz éve ősi ellenségként határozza meg a magyar nemzetet. Néhány millió munkaképes román polgár kétszer meggondolná, mielőtt a gyűlölt nemzethez fordulna. Marad tehát a legalsó tízezer, amelynek lejárt a munkanélküli-segélye, elfogyott az ószeren értékesíthető holmija. Ebből a tízezerből 9900 nem olvas újságot, nem hallgat rádiót. A feltételezett 23 millió románból tehát mindösszesen 100 veszélyeztethette volna a magyar munkaerőpiacot, de véletlenül még ennyinek sem volt hozzá kedve. Az MSZP vezérkara a 23 millió román közé az erdélyi magyarokat is beleszámította, mert öt évtizedes agitpropos munkának köszönhetően a magyar közvélemény félrevezetett részét az erdélyi magyarokkal talán még jobban ijesztgetheti, mint a románokkal. A Romániában körvonalazódó nyomorról sem az itteni, sem az ottani szocialista érzékenységű politikusok nem beszélnek. /Nits Árpád: Alapműveletek nagyoknak és még nagyobbaknak. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 17./
2002. december 24.
Bársony András külügyi államtitkár azt vágta az Erdély elszakításának budapesti ünneplését sérelmező magyarok fejéhez, hogy ne feledjék, melyik ország lobbantotta lángra a világot 1914-ben. Pontosan Magyarország, ugye. Tehát mégsem a szarajevói pisztolylövés okozta a világégést? - A dec. 15-ét követő bukaresti sajtó szerint Budapesten románellenes tüntetést rendeztek. A tüntetők transzparensein az volt olvasható, hogy vesszen Medgyessy. A magyar miniszterelnök tehát román. Vagy legalább románérzelmű. "Nem is csoda, hiszen 23 millió román vendégmunkás vállán vonult be hivatalába, és azóta minden igyekezetével azon van, hogy lélekben legalább a létező 20 millió román miniszterelnöke legyen." - írta Nits Árpád. /Nits Árpád: Bársonyos nemzetiszocializmus. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 24./
2003. március 11.
Közelednek a helyhatósági választások, és vele nem foglalkoznak eléggé Funar kolozsvári polgármesterrel. Hiányoznak a botrányos beidézések, rendőri elővezetések, prefektusi fenyegetőzések a felfüggesztéssel stb., amelyekből mindig győztesen került ki. Most nem Funar megfékezését kéri a román kormány leghűségesebb szövetségese, az RMDSZ, hanem a Szász Jenő székelyudvarhelyi polgármesterét, írta Nits Árpád. Kolozsváron a magyarsága 20 százalék alá csökkent. A magyar veszély elmúlt. Bezárult a vastag gyűrű, amely a Székelyföldet elhatárolja a magyar határtól. Nits szerint az erdélyi magyarság vezérei (állítólag legitim vezetői) fújtak takarodót, és vonultak önként a sziget belseje felé főhadiszállásaikkal, villáikkal, dzsipjeikkel. A Bolyai Egyetem feladása azt az érzést keltette a kolozsváriakban, hogy itt a vég kezdete. Kolozsvár polgármestere tehát munkanélküli lett, a homogén nemzetállam megteremtésének arcvonalát kétszáz kilométerrel keletebbre tolták, jelezte az újságíró. /Nits Árpád: A mórnak befejezték a küldetését. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), márc. 11./
2003. június 4.
1989 végén egy emberként Tőkés László mellé állt az egész ország - mondta a hivatalos közvélemény. Azért akadtak kivételek, például pártállami hatóságiak és állampárti aktivisták, karhatalmisták stb. Most Tőkés László ellen felsorakozik az egész ország népe, nemzetiségi különbség nélkül - mondják a hivatalos közvélemény-alkotók, és elhallgatják, hogy kivételek azért akadnak. Méghozzá bőségesen, írta Nits Árpád. Most az elpártolókkal foglalkozik. Elsőként a román nemzetiségű román állampolgárok fordítottak hátat a forradalom szikrájának.. Azután előjöttek a föld alól azok a magyar nemzetiségű román állampolgárok, akik újgazdag-jelöltekként korábban restellték bevallani, hogy ellenkező barikádoldalon állnak. Elég hamar észrevették, hogy semmi szégyellnivaló sincs a diktatúrák utódpártjai iránti vonzalomban. Még akkor is egyszerű volt a képlet, amikor magyar nemzetiségű magyar állampolgárok szóltak át a határon, hogy egy magyar püspök ne szóljon bele a magyarság ügyeibe. Ezután a Tőkés-ellenesség alakulásának görbéje hirtelen az égbe szökött. Átmeneti megtorpanás csak 1998 és 2002 között volt tapasztalható, de miután a magyarországi baloldal újra megkaparintotta a hatalmat és helyreállította a romániai kormánypárttal és segédjével (az RMDSZ-szel) a szívélyes, baráti kapcsolatot, megteremtődött a lehetőség a romániai ellenforradalom végső győzelméhez. Már nem az eszmék döntnek, hanem a pénz. A pénzzel nehezebb megküzdeni, mint a diktatúra titkosrendőrségével. Akik elfordultak Tőkés Lászlótól, egzisztenciájukra gondolnak. /Nits Árpád: Emberfogyatkozás. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jún. 4./
2003. június 24.
Amikor Dávid Ibolya azt mondta, hogy megsértették nemzeti önérzetét, azt hittem, hogy na végre, megint egy húron pendülünk, írta Nits Árpád. Azt hittük, hogy Dávid Ibolyát is a szocialista magyar és a szintén szocialista román rendőrség civilizációs foka közötti különbség bántja. Azonban kiderült, hogy az MDF megint az MSZP-vel együtt szavazott. A legnépszerűbb politikusnak kinevezett pártelnök nemzeti önérzetét az bántja, hogy a Fidesz a lisszaboni jelentésben szóvá tett bizonyos jelenségeket. /Nits Árpád: Nemzetiségi önérzetsérelem. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jún. 24./
2003. október 14.
Az aradi Szabadság-szobor visszaállításának Bukarestből történő lefújása után három romániai értelmiségi, a bukaresti Gabriel Andreescu és Ágoston Hugó, valamint a sepsiszentgyörgyi-brassói-bukaresti Bíró Béla nyílt levélben szólította fel Markó Bélát, hogy az RMDSZ semmilyen körülmények között se szakítsa meg az együttműködést a kormányzó román Szociáldemokrata Párttal. Andreescu, a Soros Alapítvány romániai megbízottja, Ágoston, az RMDSZ delegáltja a Román Rádió igazgatótanácsában, Bíró, az MSZP-SZDSZ-koalíció romániai ideológusa jelentéktelen érzelmi kérdésnek minősítette a szoborügyben az erdélyi magyarság - és az összmagyarság - által elszenvedett újabb megaláztatást. A balkáni politikai ügyeskedés és alkudozás, a dörgölőzés és megalkuvás mellett kardoskodó hármaknak Szilágyi N. Sándor kolozsvári nyelvész, egyetemi professzor adott frappáns választ a sajtóban, egyebek mellett kimondva: elfogadhatatlan az a "rommagyar" értelmiségi álláspont, hogy a magyarok vegyék végre tudomásul és törődjenek bele abba, hogy ők semmit sem csinálhatnak Romániában a többségi nemzet engedélye nélkül. A nyílt levél megfogalmazói szerint egy ilyen apró interetnikai koccanásért igazán kár volna cserben hagyni Adrian Paunescu pártját. /Nits Árpád: (cím nélkül). = Erdélyi Napló (Nagyvárad), okt. 14./
2003. december 2.
Gyér részvétel mellett jelölték ki nov. 29-én a dec. 13-án alakuló Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) kolozsvári küldötteit az Unitárius Kollégiumban. A megbeszélésen RMDSZ-tisztségviselők is részt vettek. A résztvevő kCsetri Elek történészt, Lőrinczy Lászlót, az unitárius egyház igazgatóját, Király Zoltán és Sántha Attila írót, Nits Árpád és Makkay József újságírót, Szabó László ODFIE-elnököt, Góger Ferenc és Flóriska Attila vállalkozót, Pillich László kolozsvári helyi tanácsost, Juhász Tamást, a Protestáns Teológia rektorát, Vincze Lászlót, az RMDSZ Irisz-telepi kerületi szervezetének elnökét, Juhász Péter informatikust, Bardócz Csaba teológushallgatót, Soós Sándor elektronikust, Mátis Jenő politológust, Bitay Csaba mérnököt, Újváry Ferenc ügyvédet, Góger Balázs néprajzost és Herédi Zsolt szociológust bízták meg, hogy képviseljék a kincses várost az 500 tagúra tervezett EMNT-ben. Elfoglaltságukra hivatkozva póttagságot vállalt Hajdó Csaba, a Civitas Alapítvány elnöke és Hantz Péter fizikus, a Babes-Bolyai Tudományegyetem oktatója. Az ülést Mátis Jenő vezette. A kezdeti szakaszban az EMNT hatásköre lesz megjeleníteni és képviselni a romániai magyar nemzeti közösség autonómiatörekvéseit, közvitára bocsátani, véglegesíteni és elfogadni a személyi elvű regionális autonómia hatásköreit, jogköreit és intézményeit. Az ülésen határozatokat is elfogadtak, amelyben a résztvevők a magyar nemzeti közösség személyi elvű autonómiája, a magyarok által többségben lakott települések sajátos jogállása, valamint a többségben magyarok által lakott régiók autonómiája iránti igényüket fejezték ki. A rendezvényen jelen volt többek között Bitay Levente, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének ügyvezető elnöke, Rollinger Ágnes, a megyei szervezet szociális bizottságának elnöke, Somogyi Gyula és Pillich László, az RMDSZ színeit képviselő kolozsvári helyi tanácsosok, Schwartz Róbert SZKT-tag. Előzőleg a Szövetségi Képviselők Tanácsa október 11-i ülésén kifejezésre juttatta: nem támogatja a különböző néven meghirdetett székely vagy magyar nemzeti tanácsok létrejöttét. A határozat szankciókat (akár kizárást) helyez kilátásba az RMDSZ olyan helyi, területi és országos tisztségviselőivel szemben, akik a fent említett testületekben részt vesznek. /Borbély Tamás: Megválasztották az EMNT képviselőit. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 2./
2004. február 3.
Amikor Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke Strasbourgban az Európa Tanács közgyűlésén szóvá tette a Székely Nemzeti Tanács tagjainak román hatósági zaklatását és politikai üldözését, többek között azt, hogy Adrian Nastase miniszterelnök és Mircea Geoana külügyminiszter kiutasítással fenyegette meg az autonómiatörekvések támogatóit, akkor Eörsi Mátyás (SZDSZ) felszólalásában meghazudtolta képviselőtársát. Azt állította, hogy az SZNT provokálja a román hatóságokat. /Nits Árpád: A túlszeretés igazi nagymesterei. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 3./
2004. június 1.
Az RMDSZ Kolozs megyei szervezete helyesen döntött, érdemes Kolozsváron Ioan Rus polgármester-jelöltre szavazni. Nem azért, mert ő jobb lenne, hiszen benne is rejtőzködik egy adag Funar. Évek óta ugyanazok a provinciális furfangok keserítik meg a kolozsváriak életét. Kell a változatosság. /Nits Árpád: Az üdvözítő változatosság. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jún. 1./
2004. augusztus 17.
Nits Árpád a leghatározottabban tiltakozott a székelyudvarhelyi szoborpark feljelentése ellen. A feljelentőt azonnal ki kellene rúgni az RMDSZ-ből. Az RMDSZ vezetősége bukaresti, budapesti, strasbourgi és más befolyásos ismeretségi köreiben lobbizva érje el a szoborpark elleni per elvesztését, hogy senki se nyúljon a szobrokhoz. Ez a mostani feljelentés a magyarság érdekében kifejtett tevékenység ellen irányult, és ezért “sikerének” nagy az esélye. /Nits Árpád: Az igazi feljelentés. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), aug. 17./
2004. szeptember 28.
Meglepetés volt, hogy a Vajdasági Magyar Szövetség helyhatósági választási kampányzáró nagygyűlésén megjelentek a Fidesz vezetői. Kövér László /Fidesz/ elmondta, hogy az elmúlt évtizedben az Ágoston András által vezetett VMDP-vel jobb viszonyban volt a Fidesz, de vészjóslóak az ottani folyamatok, ezért eleget tettek a meghívásnak. Ahol a magyarokat elűzéssel és halállal fenyegetik meg, ott meg kell próbálni a széttöredezett vajdasági magyarságot egy politikai szervezetbe összeterelni. Erdélyben is hasonló migrációs folyamatok mennek végbe, mint a Vajdaságban. Az RMDSZ sajnálatos módon nem a jó úton jár, az RMDSZ nyilvánvalóan a Magyar Szocialista Pártnak a szövetségesévé vált, úgy, ahogy a román Szociáldemokrata Párttal kitüntetett jó viszonyt ápol. A Magyar Polgári Szövetség az autonómiáért kiáll. Jellemző, hogy az RMDSZ csak azután tűzte zászlajára az autonómia kérdését, miután a Magyar Polgári Szövetség föllépett. /Nits Árpád: Barátság és nemzetpolitikai érdek. Beszélgetés Kövér Lászlóval, a Fidesz alelnökével. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), szept. 28./
2004. november 30.
Egy bértollnok a romániai magyar baloldali sajtóban újabban az Erdélyi Naplóval kötekedik, írta Nits Árpád. Nevét nem említi, mert meggyőződése, hogy ezek az újságok és munkatársaik annak arányában részesülnek bizonyos alapítványi pénzekből, hogy milyen gyakorisággal “monitorizálják” az egy-két jobboldali lapnál dolgozó két-három, anyagilag független újságírót. Régebben akkor váltunk az RMDSZ-oldali bértollnokok céltáblájává, amikor kiálltak a Bolyai Egyetem újraalapítása, a kettős állampolgárság intézményesítése és az autonómia megteremtése, valamint Tőkés László mellett. Most azon lovagolnak, hogy az Erdélyi Napló egyik munkatársa az egykori bukaresti pártfőiskola végzettje. Róla, Nits Árpádról van szó. „Kíváncsian várjuk, miért fognak belekötni az Erdélyi Naplóba az elkövetkező hetekben.” – írta. /Nits Árpád: Népszavazás káderügyben. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), nov. 30./ Nits Árpád nem írta ki, de Kuszálik Péternek erre a cikkére célzott: Morfondír. Egy kis lapszemle! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 24./
2004. december 7.
Kikre nem hallgatott a magyar nép derékhada december 5-én? Legjobbjaira, köztük egyházi főméltóságaira, közéleti személyiségeire, a tudományos és művészeti élet nagyjaira, világhírű sportolóira, akik a két-igenes népszavazásra buzdítottak. És kikre hallgatott? Legrosszabbjaira, akik Wass Alberttől is megtagadták a magyar állampolgárságot. Mégse hibáztassuk a magyar nép többségét, javasolta Nits Árpád. A felelősség a vezetőket terheli. De lesz még egyszer ünnep a világon. /Nits Árpád: Világünnep. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), dec. 7./
2004. december 14.
Göncz Kinga esélyegyenlőtlenségi vezetőként azt állította a népszavazási ellenkampányban, hogy az új szociális szerződés megkötése a szomszédos államokkal a legszerencsésebb körülmények között is elhúzódik egy-két évig, és addig a kettős állampolgárok nyugdíja vészesen megterhelné a magyarországi társadalombiztosítási kereteket. Valóban vannak olyanok, akik pusztán azért települtek át Magyarországra, hogy gondoskodjanak a magyar személyi igazolvánnyal járó gondtalan öregkorukról. Fodor Gábor (SZDSZ), mondta, hogy vegyék le a napirendről a határon túli magyarok kettős állampolgárságát, ellenben könnyítsék meg a honosítást. Telepedjen le bárki, csak magyarok ne. /Nits Árpád: Köszönjük, Kinga néni. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), dec. 14./
2004. december 22.
A Szabadság napilap elmúlt 15 éve alatt a szerkesztőség többen tagja meghalt, így Bazsó Zsigmond, Krizsán Zoltán, Nagy Károly, Okos György és Pálfi Mircea, akik a rendszerváltás utáni években még aktív tagjai voltak a lapnak. Sok olyan kolléga van, aki innen ment nyugdíjba, vagy más lapoknál keresett magának munkahelyet, többen Magyarországra telepedtek át. Gál Mária, Dózsa Sándor, Horváth Gyöngyvér, Kiss János, Krajnik-Nagy Károly, László Ferenc, Lokodi András, Nits Árpád, Nits Ilonka, Orbán Ferenc, Ördög Béla, Pillich László, Szabó Piroska, Székely Raymond és Turós Jakab László hosszabb-rövidebb ideig dolgoztak a Szabadság belső munkatársaiként. /Makkay József: Munkatársaink voltak... = Szabadság (Kolozsvár), dec. 22./
2005. február 15.
Azt nyilatkozta valaki egy megyei magyar lapban, hogy az Antena 1 kereskedelmi tévé Trianon-vitáján két félművelt magyar vitatkozott szuperképzett románokkal. Vajon mitől félművelt az a magyar, aki szerint Magyarország a két világháború között nem volt fasiszta állam, ellentétben a szuperképzettek állításával? Mitől lenne félművelt az, aki tudja, hogy a fasiszta diktatúrától távol áll a többpárti parlamenti demokrácia? /Nits Árpád: Félműveltek és szuperképzettek. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), febr. 15./ Emlékeztető: Bányai Péter minősítette Koltay Gábort és Raffay Ernőt két műveletlen magyarországinak: Sz. K.: Visszhangok a show-ról: Nem most, nem itt, nem ezekkel Trianonról. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 11.
2005. május 3.
Elhangzott Markó Béla miniszterelnök-helyettes állásfoglalása, amelynek lényege: a túszok sorsától független a román katonák további iraki szerepvállalása. Vajon éppen a romániai magyar nemzeti közösség politikai képviseletének a véleményére kíváncsi ebben a kérdésben a hazai és világközvélemény? – kérdezte Nits Árpás cikkében. Nem csodálkozna, ha a többségiek kikérnék maguknak, hogy a romániai magyarok román nemzeti érdekre hivatkozva hagyjanak román nemzetiségű polgárokat valamely fanatikus csoport martalékául. Színtiszta román megyébe az RMDSZ jelölt kormánymegbízottat. Az RMDSZ ezzel akarja cáfolja a nagyromán vádat, miszerint a kormányba jutva, a magyarok csak saját problémáik megoldásával foglalkoznak. /Nits Árpád: Minden lében előzménytelen kanál. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), máj. 3./
2005. augusztus 30.
Szatmári Ildikóval kapcsolatban kérdés: hogyan juthat valaki a bukaresti ismeretlenségből egyetlen dobbantással a Határon Túli Magyarok Hivatalába, majd a magyar Oktatási Minisztérium tanácsosi székébe? Megérkezik a férj, Szatmári Tibor Budapestre a megbízólevéllel vagy üzenettel, amelyben van egy kis utalás a feleségre, hogy valami állást kell neki biztosítani. Illetékes MSZP-s elvtárs lekáderezteti a házaspárt, és pillanatok alatt kijön az eredmény: Szatmári az ellenség ellensége, tehát csak jó fiú lehet. Kimagasló érdemeket szerzett Tőkés László gyalázásában. A házaspár az év elején hirtelen kegyvesztett lett. Ennek okáról a román sajtót sem tájékoztatták. Most miből épül a magyarországi házuk, kérdezte Nits Árpád. /Nits Árpád: Érzelmi káderpolitika. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), aug. 30.
2005. november 15.
Elment a magyarság színe-javától nagyra becsült és nagyon szeretett Nits Árpád, búcsúztatta kollégáját a hetilap. Meghalt Nits Árpád. Ő akkor mert szólni, amikor mások hallgattak, vagy a nemzet ellen elkövetett súlyos bűnöket éppen erénynek igyekeztek feltüntetni. Búcsúzik tőle az Erdélyi Napló szerkesztősége és olvasótábora. /Búcsú Nits Árpádtól. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), nov. 15./ Elhunyt a 67 éves Nits Árpád újságíró /Kolozsvár, 1938. júl. 15. – Kolozsvár, 2005. nov. 11./ A kolozsvári Igazság munkatársa volt, majd az Ifjúmunkás, 1985-től az Előre, 1990-1992 között a Romániai Magyar Szó munkatársa, 1992-ben tért vissza Bukarestből Kolozsvárra. Akkor egy évet dolgozott a Szabadságnál, 1993-1996 között a Szövetség, az RMDSZ folyóiratának szerkesztője, 1996-ban azután újból visszatért a Szabadsághoz, és nyugdíjazásáig, 1998 decemberéig volt a lap munkatársa, az Erdélyi Napló szerkesztője volt haláláig. /Barta Éva: Búcsú Nits Árpádtól. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 16./ 1999-ben kezdett rendszeresen közölni az Erdélyi Naplóban egy kolozsvári közíró, Nits Árpád. Az Erdélyi Napló olvasói közül a legtöbben az ő karakán, szókimondó írásait szerették a legjobban. Amikor a lap átköltözött Nagyváradról Kolozsvárra, az első nehéz esztendőben a szerkesztőség lelkiismereteként tette azt, amiről úgy érezte, hogy tennie kell. A fiatal újságírókat segítette. /Fábián Tibor: Az Árpi bácsi. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), nov. 15./
2009. december 12.
A Szabadság ünnepi emlékező számában volt kollégák egy-egy régi cikkét közölte újra, felidézve az elhunyt munkatársakat: Pálfi Mircea /1934–1999/, Krizsán Zoltán /1940–1993/, Bazsó Zsigmond /1938–1997/, Nits Árpád /1938–2005/, Balló Áron /1967–2006/, továbbá a már nem a lapnál dolgozókat Pillich László, Dózsa Sándor, Orbán Ferenc. /Kollégáink voltak. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 12./
